BESZÁMOLÓ! A régészeti lelőhelyek veszélyeztetettsége – PRISM workshop a Magyar Nemzeti Múzeumban

2026. április 29-én rendezték meg Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárában az ICOM Magyarország PRISM-programjának második szakmai workshopját, amely ezúttal a régészeti lelőhelyek veszélyeztetettségének kérdését állította középpontba. Az esemény a PRISM – Prevention, Research, Investigation and Security in Museums nemzetközi projekt keretében valósult meg, és a kulturális örökségvédelem egyik legösszetettebb, ugyanakkor talán legkevésbé ismert problémájával foglalkozott: az illegális feltárásokkal, a lelőhelyfosztogatással és a régészeti kontextus pusztulásával. (Az esemény részletes programja itt.)

A workshop kiindulópontja az a felismerés volt, hogy az illegális régészeti tevékenység nem pusztán tárgyak eltulajdonítását jelenti. A legnagyobb veszteség sok esetben nem maga a lelet, hanem az a tudományos információ, amely a lelőhely eredeti összefüggésrendszeréből olvasható ki. Egy kontextusaból kiemelt tárgy elveszíti történeti környezetét, a lelőhely pedig gyakran visszafordíthatatlanul sérül. A konferencia ezért arra vállalkozott, hogy nemzetközi és hazai példákon keresztül mutassa be a régészeti örökségvédelem aktuális kihívásait, valamint azokat a módszereket és együttműködési lehetőségeket, amelyek hosszabb távon hatékonyabb védelmet biztosíthatnak. 

Nemzetközi modellek és rendészeti tapasztalatok

Miután dr. Sári Zsolt, az ICOM Magyarország elnöke, valamint dr. Zsigmond Gábor, az MNMKK elnöke, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója megnyitotta a tanácskozást, a délelőtti szekció első előadója dr. Hudák Krisztina régész, rendészettudományi kutató, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa volt, aki a francia örökségvédelmi rendszer példáján keresztül mutatta be a régészeti lelőhelyek elleni bűncselekmények kezelésének új irányait. Előadásában ismertette azt a 2022-ben létrejött együttműködést, amely a francia kulturális minisztérium és a francia rendvédelem között született. A megállapodás egyik fontos eredménye a régészeti ügyekre specializálódott „szakcsendőrök” megjelenése, valamint a régészeti vonatkozású rendészeti adatgyűjtés újragondolása volt. Az új típusú adatfeldolgozás számos korábbi feltételezést megkérdőjelezett, például a fémkeresőzés elkövetési mintázataival kapcsolatban. Kiderült, hogy az illegális tevékenységek gyakran erősen lokális jellegűek, ezért a védekezésnek és a hatósági fellépésnek is figyelembe kell vennie a helyi sajátosságokat. Hudák Krisztina nem győzte hangsúlyozni, hogy ezek a tapasztalatok nem kizárólag Franciaországra érvényesek: Magyarország számára is fontos tanulság lehet, hogy a régészeti örökség védelme csak pontos adatgyűjtésre és a jelenségek mélyebb megértésére épülhet.

Ausztria példája: a talajban őrzött örökség védelme

Csapláros Andrea, a Savaria Múzeum igazgatója az osztrák örökségvédelmi szabályozást ismertette előadásában. Bemutatta, hogy Ausztriában a műemlékvédelmi törvény egyik alapelve szerint a régészeti örökséget elsősorban eredeti helyén, zavartalan állapotban kell megőrizni. Az osztrák rendszer rendkívül szigorúan szabályozza az ásatásokat, a szisztematikus terepi kutatásokat és a fémkereső műszerek használatát. A Szövetségi Műemlékvédelmi Hivatal engedélye nélkül végzett kutatás illegálisnak minősül, és csak megfelelő régészeti végzettséggel, illetve gyakorlati tapasztalattal rendelkező szakemberek kaphatnak engedélyt. Az előadás különösen fontos kérdést vetett fel: minden ásatás szükségszerűen pusztítja az eredeti régészeti rétegeket, ezért még a legális feltárások esetében is kiemelt jelentőségű a részletes dokumentáció és a szakszerű konzerválás. Csapláros Andrea rámutatott arra is, hogy az illegális ásatások elleni fellépés egyik alapja a gyors és kötelező bejelentési rendszer, amely a véletlenül előkerülő leletekre is vonatkozik.

A víz alatti és hadtörténeti lelőhelyek sérülékenysége

A konferencia egyik különösen izgalmas témája a speciális lelőhelytípusok veszélyeztetettsége volt. Dr. Tóth János Attila a víz alatti régészeti lelőhelyek állapotáról beszélt, amelyek esetében a természeti környezet változásai, az emberi beavatkozások és az illegális kutatások egyaránt súlyos károkat okozhatnak. Előadását számos történeti példával színesítette.

Kutak Zsolt Dániel, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főelőadója a hadtörténeti örökség régészeti vonatkozásait mutatta be. Előadásában hangsúlyozta, hogy a 1711 utáni hadtörténeti helyszínek – csataterek, táborhelyek, védvonalak és hadisírok – ugyancsak veszélyeztetettek az illegális fémkeresőzés miatt. Az előadás egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a hadtörténeti tárgyak tudományos értelmezése csak eredeti kontextusukban lehetséges. Egy-egy tárgy önmagában kevés információt hordoz, valódi jelentőségét a lelőhelyen belüli helyzete, kapcsolatrendszere adja meg. Kutak Zsolt Dániel brit példákon keresztül mutatta be, hogy a pusztán büntető jellegű szabályozás önmagában nem elegendő az illegális tevékenységek visszaszorítására. Hangsúlyozta a múzeumbarát fémkeresős közösségek integrációjának fontosságát, valamint az edukáció és az elismerés szerepét.

Európai együttműködés az örökség elleni bűnözés ellen

Wollák Katalin és Kreiter Eszter az Európai Régészeti Tanács (EAC) munkáját ismertették, különös tekintettel a 2026-os örökségvédelmi konferenciára, amelynek központi témája az illegális műtárgykereskedelem és a régészeti lelőhelyek pusztítása elleni fellépés volt. Az előadás bemutatta az EAC szerepét az európai örökségvédelmi együttműködésben, valamint azt, hogy a szervezet hogyan segíti a nemzeti intézmények munkáját konferenciák, munkacsoportok és szakmai útmutatók révén. A konferencia tapasztalatai szerint az örökség elleni bűnözés kezelése csak nemzetközi együttműködéssel lehet hatékony, hiszen az illegális műtárgykereskedelem természetéből adódóan határokon átnyúló jelenség.

Kerekasztal-beszélgetés: tiltás vagy közösségi részvétel?

A workshop második felében kerekasztal-beszélgetésre került sor, amelyet dr. Hudák Krisztina és Csapláros Andrea vezetett. A beszélgetés egyik központi kérdése az volt, hogy milyen modellek működhetnek hatékonyan az illegális ásatások és a lelőhelyfosztogatás visszaszorításában. Dr. Varga Lujza arra hívta fel a figyelmet, hogy Európában alapvetően két eltérő megközelítés figyelhető meg. Az egyik az erősen tiltó modell, amely szigorú büntetőjogi eszközökre és intenzív ellenőrzésre épít. A másik – amelyhez Magyarország is közelebb áll – a közösségi részvételt hangsúlyozza, és igyekszik együttműködni a jogkövető fémkeresős közösségekkel. Ez azonban csak akkor működhet, ha megfelelő társadalmi edukáció is társul hozzá.

A közösségi régészet lehetőségeiről dr. Gulyás András beszélt a Jász Múzeum tapasztalatai alapján. Bemutatta azt a digitális rendszert és mobilalkalmazást, amelyet a múzeum a FindVault Kft.-vel közösen fejlesztett a közösségi régészeti munkák támogatására. Az egységes adatfelvételre és statisztikai elemzésre épülő rendszer mesterséges intelligencia segítségével képes kiszűrni azokat a felhasználókat, akik nem szabályosan működnek együtt a múzeumokkal. Előadásában kitért arra is, hogy a mesterséges intelligencia a jövőben a lelőhelyek előrejelzésében és védelmében is fontos szerepet játszhat.

A beszélgetés során több résztvevő kiemelte, hogy a régészeti örökség védelme nem kizárólag jogi vagy rendészeti kérdés. Újlaki-Pongrácz Zsuzsanna arra emlékeztetett, hogy a közösségi régészet valójában egy hosszú távú edukációs folyamat, amelynek célja a társadalom érzékenyítése és a múzeumok munkájának megismertetése.

Jakab Márton és dr. Könye Kornél az örökségvédelmi hatóság mindennapi tapasztalatairól beszéltek. Kiemelték, hogy az állampolgárok jelentős része ma sem tudja pontosan, mit kell tennie régészeti lelet vagy lelőhely felfedezése esetén. A tájékoztatás és a kommunikáció ezért kulcsfontosságú.

Dr. Lengyel György a barlangi lelőhelyek sajátos veszélyeztetettségét mutatta be. Aláhúzta, hogy ezek a helyszínek különösen érzékenyek mind az illegális ásatásokra, mind az intenzív turisztikai használatra. A 2000-es években több barlangi lelőhelyen jelentős károkat okoztak az illegális ásatások, elsősorban a barlangi medvék csontmaradványainak feketepiaci értékesítése miatt. Bár ez a jelenség mára visszaszorult, a lelőhelyek sérülékenysége továbbra is fennáll. A folyamatos emberi jelenlét ugyanis eróziót okoz a régészeti rétegekben, és hosszú távon a kulturális örökség pusztulásához vezethet. A szakember fontos nemzetközi különbségre is rámutatott: míg Magyarországon a természetvédelmi gyakorlat gyakran a szabad látogathatóságot részesíti előnyben, addig több európai országban a kiemelt régészeti jelentőségű barlangokat részben vagy teljesen lezárják a látogatók elől a hosszú távú örökségvédelem érdekében.

Egy hiánypótló szakmai párbeszéd

A workshop egészét intenzív szakmai érdeklődés kísérte. Az előadások során folyamatos kérdések és hozzászólások érkeztek, a kerekasztal-beszélgetés pedig valódi szakmai vitává alakult. A résztvevők több ponton hangsúlyozták, hogy a régészeti örökség védelme ma már nem kezelhető kizárólag múzeumi vagy hatósági ügyként: a társadalmi szemléletformálás, a közösségi részvétel, az oktatás és a nemzetközi együttműködés egyaránt elengedhetetlen.

A PRISM workshop második alkalma világosan megmutatta, hogy az illegális régészeti feltárások és a lelőhelyek pusztulása nem csupán szakmai probléma, hanem a kulturális emlékezet megőrzésének egyik alapvető kérdése is. A konferencia legfontosabb üzenete talán éppen az volt, hogy a régészeti örökség védelme csak akkor lehet sikeres, ha a tudományos, hatósági és közösségi szereplők közösen vállalnak felelősséget a múlt emlékeinek megőrzéséért.

Kapcsolat

A PRISM projektről: [email protected]
A magyarországi programról: [email protected]

EU finanszírozási nyilatkozat 
Az Európai Unió finanszírozásával. A közleményben megfogalmazott nézetek és vélemények kizárólag a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül esnek egybe az Európai Unió vagy az Európai Bizottság véleményével. Az Európai Unió és a támogatást nyújtó hatóság nem tehető felelőssé ezekért.