dr. Páll István PhD etnográfus, a Sóstói Múzeumfalu nyugalmazott igazgatójának beszámolója az ICOM kiotói konferenciájáról

Beszámoló az ICOM Kyotoban tartott kongresszusáról

Az ICOM MNB támogatásával – melyet ezúton is köszönök – 2019. szeptember 1-7. között sikerült részt vennem Japánban az ICOM kyotoi kongresszusán. Részvételem azért is igen jelentős volt számomra, mert a kongresszus jóvoltából sikerült kapcsolatokat teremtenem más országok olyan múzeumi szakembereivel, akik az etnográfia területén az én kutatási témáimban már sokat letettek az asztalra. Román, francia, lengyel és orosz kollégákkal történt beszélgetéseim során több olyan szempont is felmerült, melyek jó támpontokat nyújtottak saját kutatásaim továbbfolytatásához. Nemzetközi kapcsolatépítést jelentett az is, hogy meghívásukra részt vettünk a skandináv ICOM bizottságok közös fogadásán, ahol a svéd nemzeti bizottság magyar-görög származású elnöke kérte a résztvevők támogatását az ICOM 2025-ös kongresszusa megrendezésére történő jelentkezésükhöz.
A magyarországi muzeológus küldöttség tagjainak egy részével együtt részt vettem a Kongresszus nyitó- és záróünnepségén s az azokat követő fogadásokon is. (Utóbbinak a Kyotói Nemzeti Múzeum adott helyet, ahol izgalmas válogatást nézhettünk meg a japán kultúra és művészet legszebb, legszínvonalasabb tárgyai közül.)
Mivel az az ICOM szervezet, melyhez első sorban tartozom és tagja vagyok (AVICOM =Európai Szabadtéri Múzeumok Szervezete) Kyotoban nem tartott ülést (arra az előző hétenDél- és Délnyugat-Lengyelország több szabadtéri múzeumában került sor), Kyotoban azICME ülésein vettem részt s hallgattam meg előadásokat. A szentendrei Skanzen munkatársaival egyetemben ellátogattunk a Múzeumok és emberi jogok (Museums and Human Rights) szekció ülésére, ahol meghallgattuk a szentendrei Skanzen főigazgató-helyettesének, Sári Zsoltnak We are more! című előadását. Ebben a Szabadtéri Néprajzi Múzeum példáival mutatta be, hogyan lehet az egyes kisebbségi csoportokat aktívan bevonni a múzeumi munka különböző fázisaiba, hogyan lehet elősegíteni a gyűjteményi reprezentációjukat.
Mint más kongresszusok idején, itt is megrendezték a kapcsolódó iparági vásárt, ahol számos nemzetközi cég képviselője mutatta be múzeumoknak ajánlható termékkínálatát. Bemutatójuk nem volt haszon nélküli! A Kongresszus munkáján kívül – mivel mint fentebb jeleztem, a mi szervezetünk itt nem tartott üléseket – lehetőségünk nyílt a város több, a Világörökséghez tartozó műemlékét felkeresni (a Császári Palota, a számos buddhista templom közül a Ryoanjy épülete és sziklakertje, a Rokuanjy templom szent tehénszobrai, vagy a Fushimi-Inari Taisha nagyszentély, a rizs és róka motívumokkal díszített épületegyüttes, amelyben az ikonikus torii kapuk is láthatók).
A Kongresszus szervezői egy napot kirándulásnak szenteltek. Jómagam az osakai buszos túrára fizettem be, ahol szakképzett idegenvezető kalauzolt végig bennünket a város néhány nevezetességén (Vár, kilátótorony stb.). E városon kívül felkerestük még Hirosimát is, ahol a Béke Múzeumában megrendezett kiállítás állít emléket az 1945. augusztus 6-i atomtámadás (és általában az esztelen háborúk) szörnyűségeinek. S hogy a szűkebb szakma se maradjon ki, a Tokióból történő hazautazásunk előtti napon a szentendrei Skanzen munkatársaival együtt vonattal ellátogattunk az Edo Tokyo Open-Air

Architectural Museum-ba, ahol a japán népi építészet és újabb kori japán architektúra
emlékeit kereshettük fel.

Nyíregyháza, 2019. október 1.

Páll István
etnográfus