A párbeszéd újrakezdésének lehetősége - Molnárné Aczél Eszter megnyitóbeszéde az ICOM Magyarország szakmai fórumán

Az ICOM Magyarország 2026. május 19-én rendezte meg „Kihívások és elvárások a magyar múzeumi rendszerrel kapcsolatban” című szakmai fórumát az Óbudai Múzeum – Goldberger Textilipari Gyűjteményében. A rendezvény célja az volt, hogy párbeszédet indítson a hazai múzeumi rendszer előtt álló legfontosabb szakmai, intézményi és finanszírozási kérdésekről, valamint közös alapot teremtsen a jövőbeni szakmai együttműködésekhez. Az alábbiakban Molnárné Aczél Eszter, az ICOM Magyarország elnökének megnyitóbeszédét közöljük. A teljes fórum felvétele megtekinthető az ICOM Magyarország YouTube-csatornáján.

Tisztelt Kollégák!

Megtiszteltetés számunkra, hogy az ICOM Magyarország 2026. április 24-én kiadott „Kihívások és elvárások a magyar múzeumi rendszerrel kapcsolatban” 19 pontjáról szóló szakmai egyeztetése ilyen érdeklődést váltott ki.

Az ICOM Magyarország feladata a hazai múzeumi szektor nemzetközi kapcsolódásainak erősítése, a nemzetközi sztenderdek megismertetése a hazai múzeumi világgal. Alapszabálya szerint törekvése, hogy a hazai múzeumi rendszert bekapcsolja a nemzetközi múzeumi szervezet működésébe és a nemzetközi trendeket és vívmányokat eljuttassa a hazai múzeumokba, emellett „magas szintű szakmai véleményező, minősítő és tanácsadó szervként működve vezető szerepet töltsön be a hazai múzeumi standardok kidolgozásában és fejlesztésében.”

Mindeközben nem feladata a hazai múzeumi szakmai közeg belső erősítése és szakmai érdekképviselete, hiszen erre léteznek más múzeumi szakmai szervezetek, mint például a Pulszky Társaság, a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége, vagy akár a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete. Mégis úgy gondoltuk, hogy a hazai múzeumi rendszerben az elmúlt két évtized során zajlott negatív változások, adott esetben rombolás után meg kell ragadni az újrakezdés lehetőségét, és nem tehetjük meg, hogy ne játszunk kiemelt szerepet abban, hogy a megújulás, újjászervezés és újjáépítés szakmai konszenzuson, párbeszéden és egyeztetésen alapuljon. 

Mindez nem azt jelenti, hogy április 24. előtt nem születtek volna javaslatok, vagy kezdeményezések szakmai szervezetek részéről. Sőt, korábban a legutóbbi választások előtt számos esetben kíséreltek meg a szervezetek külön-külön, de néha együtt is védelmet, módosítást, szakmai figyelemfelhívást kezdeményezni a döntéshozóknál, melyre a válasz az esetek többségében a hallgatás és a néma csönd volt. 

Fontosnak tartjuk elmondani, hogy a Pulszky Társaság 2026. február 28-án hozta nyilvánosságra a Kulturális és Innovációs Minisztériummal egyeztetve, a hazai múzeumi szakmai szervezetek elnökségei bevonásával készített „Javaslatok a múzeumi szakember helyzetének javítására és a muzeális intézmények hatékony, fejlődés alapú működésének elősegítésére” címmel összeállított szakanyagát, ami a honlapjukon most is elérhető. Javaslom mindenkinek, akinek a hazai múzeumügy fontos, hogy olvassa el ezt a komplex tervet.

Ugyanígy nem szabad elfelejtkezni, hogy a KKDSZ és az AICA is megjelentette állásfoglalását a hazai múzeumi rendszer és a kortárs művészeti színterek megújítása céljából. Bizonyára mindenki, aki eljött ma, ismeri ezeket.

Látva a 19 pont hatását, a visszajelzéseket, melyek alapján kiegészíthető és pontosítható az első felhívás, úgy gondoltuk, hogy a mai beszélgetés és az azt követő fórum segítségünkre lehet, hogy minél hitelesebben határozzuk meg a szükséges változások pontjait és a prioritások sorrendjét. 

A jelenlegi kormányzati kommunikációból úgy tűnik, hogy figyelembe veszik a kezdeményezéseket, hiszen elhangzottak már ígéretek az Iparművészeti Múzeum, az MNM KK és a bérrendezés kapcsán is.

Tarr Zoltán miniszter első nyilvános beszédében a Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokában, a Múzeumi Majális megnyitásán megerősítette ezt, de közben a működő minisztérium és a pontos finanszírozási helyzet ismeretének hiányában türelmet kért. Egy szempontot emelt ki: a kultúra szabadságát. De hogy mi mindentől függ a múzeumok és a kultúra szabadsága, Berényi Marianna elnökségi tagunk még aznap a magyarmuzeumok.hu oldalán megjelent írásában igen pontosan megfogalmazta: ez a szabadság alapvetően az intézmények vezetőin és rajtunk múlik. Tudunk-e, merünk-e szembenézni felelősségteljesen saját működési mechanizmusainkkal? Foglalkozunk-e tudatosan az ellentmondásos folyamatokkal? Merünk-e megmutatni olyan témákat, amelyek jelen vannak körülöttünk és évtizedek óta nem beszélünk róluk? Tudunk-e egymással tisztelettel és érdemben vitatkozni? Tudatában vagyunk-e saját felelősségünknek a múzeumi világban?

Ugyanezen az eseményen az ICOM főigazgatója, Medea Sógor Ekner is beszédet mondott, amelyben hangsúlyozta, hogy a múzeumok jövője a különböző együttműködésektől függ, legyen az országok közötti, államok és nemzetek közötti, intézmények és szervezetek, közösségek vagy generációk közötti. „Csak együtt tudunk olyan múzeumokat építeni, amelyek aktívak, ellenállóak és mélyen kötődnek az általuk szolgált társadalmakhoz. Csak együtt tudjuk bebizonyítani, hogy a múzeumok egy jobb jövő ígéretét hordozzák.  Tehát, ahogy előre tekintünk – a jövő felé, amelyet szeretnénk –, nem szabad egyszerűen reagálnunk a változásra” – fogalmazott.

Úgy gondolom, hogy rendkívül hálás lehet az ország vezetése azoknak, akik a nehézségek ellenére és az egyre nehezebb körülmények között is kitartottak. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy legyenek olyan események is, amelyek az egyéni és a kollektív traumák feltárására és feldolgozására adnak lehetőséget. Mégis azt kérem, hogy ma ne ezt tegyük.

A mai délután egy első alkalom arra, hogy elkezdjünk beszélgetni egymással, újrakezdjük a nyilvános párbeszédet nyíltan, világosan, egymás tudásának, tapasztalatának és személyének tiszteletben tartásával.

Az első órában a kerekasztal szereplői Zsuppán András újságíró vezetésével egymással beszélgetve kezdik el felvázolni egy lehetséges változás szempontjait, majd azt követően várjuk a hallgatóság kérdéseit, megjegyzéseit, kiegészítéseit vagy kritikáit, szigorúan, legfeljebb 2 percben összefoglalva, hogy minél többen hozzászólhassanak. 

Kérem, hogy mindenki gondolja végig, hogy ő egyénileg és munkatársaival összefogva hogyan tudná ezt a sebektől vérző, de mégis még mindig létező múzeumi rendszert újjáépíteni és jobbá tenni. Amennyiben mindenki beleteszi a sok-sok odafigyelést, energiát, lelkesedést, vágyat talán hamarosan egy jobb, nyitottabb, szabadabb, tudatosabb és önreflexívebb közegben fogunk dolgozni. 

Molnárné Aczél Eszter